Amiben leírom majdnem tematikusan és kronológiai hűtlenséggel a történéseket, visszaemlékezve a számomra emlékezetesre, ami szubjektív ugyebár, de nagyon, és hiányos is, mert nem jó az emlékezőtehetségem.

Senki ne számítson kvázi művészettörténeti disszertációra a leírásból, mert én ahhoz sem elég művelt, sem elég alapos nem vagyok. Sőt, még csak mélyenszántó gondolatokat sem fogok megfogalmazni. És most nincs is kedvem a neten kutakodni, hogy tájékozottabbnak tűnjek. Ennyi. :)

Helyszín: Nagykanizsa Alsó-templom, parkoló, 9 óra, ködös októberi reggel.

15 kissé fázós, bőröndjébe kapaszkodó férfi és nő. Álmos arcok, de mosoly és kíváncsiság bújkál a fáradt tekintetekben. Majdnem mindenki ismerős. Aki nem, az nagyon gyorsan azzá válik, nem kell sok tiszteletkört futni.

Mi majdnem elkésünk, mert sört kellett venni. Nem álltam neki méltatlankodni, tudom, hogy kell a sör, alapvető élelmiszer ezeken az utakon, csak azt nem értem miért nem lehetett azt előző este megvenni?? Nem feszegetem a kérdést, (jobb a békesség)  veszünk sört, és hajszálpontosan érkezünk a térre, hogy bepakoljunk a buszba. Kis busszal utazunk, örülök neki. :) Így jobban együtt a csapat, nekem tetszik. Simi sem búslakodik sokáig, hogy ő az egyetlen gyerek. Hamarosan rájön, hogy a többiek is pont úgy viselkednek, mintha azok lennének.  :o

A buszon az ismeretlenek is ismerősök lesznek, a pálinkának nagyon erős csapatépítő tulajdonsága van. Szunyi páleszát kortyolva már-már nyelv vagy torokműtétre is vállalkozhatnék. Kicsit aggódok, hogy sofőrünk ne kapjon túl sokat a kipárolgó alkoholból, nem tudom mennyit szippantott, de mindenesetre a vezetése rendben volt. :)

Az alpesi hegyeket megpillantva előjön néhány „szomszéd fűje zöldebb” típusú féltékenységen alapuló megjegyzés, ami elindítja a lavinát. Jó hogy nincs osztrák a buszon. Mi mindenestre baromi jól szórakozunk.

Napvilágot lát egy evolúciótörténeti értekezés /már-már a modern szintézis elemei szintjén/ a meredek lejtők élővilágáról, különösen a tehenek, birkák és lovak genetikai módosulatairól.

Vannak ugyanis a hegyuszok meg a völgyuszok. A hegyuszoknak van a jobb és balos változata. A fű lelegelésének megkönnyítése érdekében, valamint a hegyről legurulást megelőzendő, az evolúció során a nevezett állatok lába a megfelelő oldalon rövidebb. A völgyuszok lába természetesen rövid, egyforma mértékben, hogy a fej lehajtásával egyből a fűbe lógjon a szájuk.

Nem fejtem ki bővebben, egyrészt nem tudom olyan részletességgel és alapossággal visszaadni, mint ahogy a fiúk értekeztek erről, másrész így nem is tűnik olyan viccesnek. :o 

Simon viszont nagyon fogékony a latin nyelv iránt, az egyértelműen lejött. :D

A sógorok képeslapban élnek. A fű szépen lenyírva/lerágva, a házak giccsesen gyönyörűen illeszkednek a tájba, néha egy-egy daru, vagy építkezés rondít a képbe, de alapvetően tényleg szép. A nagyobb magasságokban (2500 körül) látjuk a havat, lent a völgyben tűz a nap. Pfúj, de idilli! :)

Engem nagyon vonzanak a hegyek. Nézni is szeretem, mászni is szeretném. Illik a lelkivilágomhoz. Kinyitja a tudatomat, tágul a tér, az idő, igazi lélekemelő érzés. Isten csókja.

Mi az ami a legfontosabb egy ilyen úton? Neem, nem a szállás!! Ááá, nem a híres épületek története, nem a templomok stílusa. Na mi??? ..... Hát a kaja! És az ital! Pontosabban a helyiek ételei és italai. Ez a fontos, de nagyon! (Ma is emlékszem a fagyi ízére, amit Heidelbergben ettem sok éve)

Azt biztosan eldöntöttük, hogy a salzburger nockerl-t megkóstoljuk, (salzburgi galuska) aztán jöhet a búzasör. Ez a döntés később elindított egy újabb lavinát, amit majd fogok ecsetelni (talán). Csak nagyon erős idegrendszerrel rendelkezők olvassák el a következő bejegyzésem, nem garantálhatom, hogy betű olvasás által nem fertőz a kór, amit a fent említett étel terjeszt.

No, de most visszatérek az utazásunkhoz.

Hallstatt

Első állomásunk helyszíne.

Első látvány, leszállva a buszról.

A városnevet meghallva nem ilyen helyet vártam. Hallstatt. De most tényleg, elég ronda hangzása van. Elképzelek egy pályaudvart, nagy ipartelepeket, meg bazi nagy épületeket egy ilyen név hallatán. Nem vagyok egy német nyelv fan. :) Ennek pont az ellenkezőjét kaptam, hála Istennek! :)

Annak, aki szeretné, ha a legromantikusabb képeslapjai megelevenednének, vagy helyszínt keres leánykéréshez, szerelmi vallomáshoz, házassági évforduló eltöltéséhez, már keresheti is a térképen a kisvárost.

A történetéről, művészetéről lehet olvasni a wikin, nem részletezem. A lényege, hogy ókorból is vannak itt leletek, kelta művészeti értékekkel, 7000 éve működő sóbányával.

Amit viszont muszáj megemlítenem az a fekvése. Ha festenék, akkor ideköltöznék pár hónapra. Icipici város, alig férnek el, ezért egymás hegyén-hátán állnak a házak. Nagyon egységes kép, alpesi stílus, sötét fával burkolt épületek, pasztel színek, sok fehér. 2 temploma van, egy katolikus és egy evangélikus. A tornyok látványa háttérben a tóval, vagy a város látványa elöl a tóval… hmmm, mindegy is, látni kell!

Szerencsénk volt, sütött a nap, így lehetett fotózni. Jó lett volna több képet kattintani, de siettünk a temetőbe, mert meg akartuk nézni a híres csontházat. Kicsi a hely temetkezésre is, azért 10 évente kiásták a sírokat, a koponyákat letisztították, a „tulajdonos” nevét kelta betűkkel ráírták, díszítették, és kiállították a csontházban. Eléggé morbid így első hangzásra, de végül a látvány nem volt visszataszító, bár tartottam tőle.

Ez a kb. másfél - két óra nem volt elég, hogy megnézzük a helyet, lenne miért visszamenni (vízesés, csodás környék, a tó, a sóbánya, stb). A főtéren még fotóztunk párat, aztán beültünk egy kávézóba/vendégházba teázni és sörözni. Megbeszéltük a hely történetét, belevittünk némi szubjektív vonalat. Sajnálkoztunk, hogy a kínaiak elkezdték lekoppintani a várost, vagyis nekifogtak, hogy megépítsék a pontos mását Kínában. Persze a helyiek nem üdvözölték ezt az ötletet, én megértem. :P

Szóval kis söröző. Egyből szemetszúrt mindenkinek, hogy itt lehet dohányozni. Minden asztalon ott volt a hamutartó, és cigiztek is a másik asztalnál. Legalább van valami, amiben mi előbbre tartunk. Az „előbbre” persze saját véleményem, attól függ a nézőpont, hogy dohányzol, vagy sem. Nekem fura volt egyébként, hogy ezen az úton 15-ből mindössze 2 dohányos volt köztünk. Ausztriában sokkal többen dohányoznak szerintem. Én látom a különbséget, mint nem dohányos, mert kapásból észreveszem, ha valaki cigizik. Elkalandoztam :P

A fákra kényszerített 2 dimenziós növekedés eredménye az a nagyon is jellemző utcakép, amit ezek a metszetfák tesznek egyedivé. Kevés a helyük kertészkedni is, ezért nem csak az emberek szenvednek az alakformálástól, hanem a növények is, leginkább a fák. De el kell ismerni, hogy tutijól néz ki! Felfut a fa a ház oldalára, mint egy kúszónövény, a gyümölcsfán még termés is van! Mondjuk azt kétlem, hogy a pálinkába is jut belőle, de pár darabot biztosan szüretelhetnek róla.

Az egy utcás városkát hamar „megettük” (sajnos), közben ránk is sötétedett, indulás a buszhoz, irány Salzburg, a szálláshelyünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.